Kael talált rá, amikor befordult a folyosóra. Odasietett hozzá, és letérdelt mellette.

-         Jaj kicsim! – mondta szánakozva, és gyengéden a karjába vette Ressát. Ressa ébredezni kezdett, majd könnyek között felnyögött. – Semmi baj, Ressa! Semmi baj, csak nyugalom! Gyere, egy ágyban sokkal kényelmesebb!

-         Nem… Nem akarok! – nyöszörögte Ressa, és kidörzsölte a könnyeket a szeméből.

-         De. Akarsz! – mondta Kael kedvesen, és visszafelé indult el. Pár perc után visszatalált a szobájukhoz, és bement. Ressát lefektette az ágyra, és leült mellé. Hirtelen a lány sírva felsikkantott. – Ressa! Ressa, semmi baj! Semmi baj!

-         Ha normálisan megvigasztalnál nem is lenne! Ha csak ott ülsz, akkor… A francba, azt akarom, hogy átölelj, simogass, és suttogj a fülembe! Aztán az ajkaddal érintsd meg a bőrömet, ha akarod, csókolj is meg, úgyis kívánom! Érted ezt, Kael? – zihálta Ressa, majd újra ellepte a szemét a könny.

-         Ne tévessz össze Alhalleoval!

-         Nem tévesztelek vele össze! – kiáltotta Ressa sírva, és felült. – Miért tévesztenélek vele össze?! Ki beszélt itt róla?! Ki gondolt most őrá?! Én nem, én rád gondoltam, és rólad beszéltem! Rólad, Kael, rólad, csakis rólad! Vigasztalj meg, úgy, ahogy szeretném, kérlek, kérlek!

-         Akkor, gyere… – suttogta Kael döbbenten. Karjába ölelte Ressát, az arcát és a hátát simogatta, és szemét Ressa szemébe fúrta. – De azt a csókot nem kívánod.

Ressa mindent várt, csak ezt nem. Lassan elszakadt Kael szemétől és maga elé nézett, de nagyon meg volt döbbenve. Percek múlva bólintott egyet, egészen lassan.

-         Igen, igazad van… – mondta rekedtes hangon. – Nagyon felzaklattam magam, össze-vissza beszéltem. A legjobb, ha most lefekszem…

-         Az lesz a legjobb.

Kael lefektette, közben kerülte a tekintetét, de mégis fölé volt hajolva. Mikor fel akart egyenesedni Ressa két kezébe vette az arcát, és nem engedte el magától.

-         Ressa…

-         Honnan tudod, hogy nem kell a csókod?! Honnan tudod, mit gondolok rólad? Ismersz-e eléggé ahhoz?! Vagy ha már én is akarom azt a kicseszett csókot, akkor már nem kérsz belőle?! Válaszolsz ezekre a kérdésekre? Mersz válaszolni?!

-         És tudok válaszolni? – kérdezte Kael rekedten. – És vajon, te tudsz válaszolni nekem? Miért kell a csókom? És miért pont most? Egyáltalán mióta?!

Nem szóltak többet, Ressa pedig eleresztette őt. Kael nem mászott mellé az ágyba, a földön terült el. Ressa dühösen a párnába bokszolt, amit aztán Kaelhez vágott.

-         Nem értelek! – kiáltotta, és a másik takarót is ledobta neki, majd pihegve a párnába fúrta a fejét. – És meg se vigasztaltál rendesen! – zokogott fel. Ekkor felrántották ülésbe. – Kael, hagyjál!

Nem Kael volt az, hanem Alhalleo. Ressa pár pillanatig csak bámult rá, majd örömében felsikoltott, és Alhalleo nyakába ugrott, aki elvesztette az egyensúlyát, és hátraesett.

-         Ressa… – nyögte fájdalmasan. Kael az asztal mellett ült egy széken, a lábát föltéve az asztalra. Az egyik szemöldökét felvonva nézett rájuk, és amikor Ressa könnyes arccal megcsókolta Alhalleot, kirúgta maga alól a széket és kiment a szobából.

Ressa most teljesen úgy viselkedett, mint egy hisztis kurva, összegezte magában a dolgot, miközben a fürdő felé tartott. Bekanyarodott egy folyosón, amikor majdnem Rialeebe ütközött.

-         Kael? Mi a baj? Miért nem fekszel le? Holnap korán indulnotok kell, tovább nem húzhatjátok az időt.

-         Tudom, de hogy aludjak Alhalleo és Ressa mellett, hm?

-         Nem kell gúnyolódnod, Alhalleo csak megvigasztalja szegény lányt. Mindketten kimerültek, visszamehetsz.

Kael tétován hátra pillantott, majd vissza. – Előbb lehűtöm magam!

-         Tarts velem – mosolygott Rialee, és elindult. Kael elképedve bámult utána, aztán a lába önálló életre kelt, és Rialee után indult. A fürdőben Kael megállt a medence szélén.

-         Ugyanolyan langyos, mint délelőtt?

-         Nem – mondta halkan Rialee, Kael mögé állt, és lassan lefejtegette róla az inget.

-         Hideg?

Rialee belenevetett a nyakába, és a nadrágjától is megszabadította, csak az ágyékkötőt hagyta rajta.

-         Fagyos! – lehelte Rialee, miközben végigsimított Kael izmos karján. – Vigyázz, bele ne fagyj! – És ezzel a mondattal gyengéd mozdulattal beletaszította a harcost a vízbe. Kaelnek meglepődni sem volt ideje, máris jeges tűk szurkálták a bőrét. A víz olyan volt, mint a téli tavak. Kaelnek a foga is összekoccant, de aztán úszni kezdett. Átúszott a medence másik oldalára, és vissza. Ötvenszer-hatvanszor biztos megtette az utat, de nem fáradt ki tőle, ellenkezőleg. Zaklatottabb lett, mint volt. Rengeteg minden kavargott a fejében.

Megtudta, hogy már-már megkezdődtek a csaták szerte a világban. Rengeteget késlekedtek Ressával, és a végén még el fognak késni. Nézve, hogy a visszaút még tovább fog tartani, mert más úton kell haladniuk, illetve az istenek mindent bevetnek majd, hogy megállítsák őket, biztosra megy, hogy későn érnek vissza. Kiderült, hogy Tristana és D’Vire közelebb van hozzájuk, mint képzelték. Mégsem rázták le őket, és valószínűleg már eléjük is vágtak, és valahol lesben várják őket.

Néha Ressa is befurakodott a gondolataiba, de rögtön utána Alhalleo is megjelent. Ezek után még ötven hosszt pár perc alatt leúszott, majd kifulladtan kapaszkodott a medence szélébe. A szemét lehunyta, zihálva támasztotta le a fejét. Egy karcsú test simult a hátához. Kael megpördült, és arra eszmélt, hogy Rialeet tartja a karjában. Tudni való volt, hogy az ezüst elfek a Világon a legkecsesebb, legtisztább lények. Rialee elmosolyodott.

-         Sok férfival találkoztam már, mindet teljes szívemből szerettem. Csak halandók voltak, és a halandóságnak fájdalmasan csattant rajtam az ostora. Látnom kellett szívem szerelmét megöregedni, és meghalni. Akkor mindig meghalt egy darab a szívemből, és lassan kezdtem magam úgy érezni, hogy magam is meghalok, ha még egy szerelmem halálát kell túlélnem. Elvonultam magányomba, de a szívem halott része nem éledt újra föl… Sokan jártak erre férfiak is, de régen hozott össze a sorsom hozzád hasonlóval. Sikerült felkeltened az érdeklődésem, még ha nem is tudatosan. Gratulálok Kael!

Kael halványan elmosolyodott. – Ez tetszik…

-         Gondoltam, hogy ez tetszik, de én nem annyira, mint egy másik lány – mosolygott szélesen Rialee. Kael nyelt egyet, majd pislogott párat. Rialee elmosolyodott. – Mutatok neked valamit. Amire mindketten vágytok, szívetek mélyén, de magatoknak se meritek bevallani, és most nem szórakozásról van szó.

Rialee lebukott a víz alá, maga után húzva az értetlen Kaelt.  Elúsztak a mozaikábrák mellett, majd megálltak az előtt, amelyik még délelőtt üres volt. Már egyáltalán nem volt üres, egy olyan ábra volt rajta, ami felvillanyozta Kaelt, főleg miután életre keltek rajta az alakok.

Ressa hajnalban úgy érezte magát, mint a mosott szar. Hulla fáradtan körbepillantott az alig derengő szobán. Kael egy másik ágyon aludt, ami addig ott se volt. Ahogy Kael arcára esett a pillantása, elfintorodott. Eszébe jutott a tegnapi nap, és rájött Kael „titkára”, amiről talán ő se tud még… Aztán Alhalleora nézett, aki szintén aludt. Elmosolyodott. Tegnap, miután Alhalleo megvigasztalta, csókolgatta, elmondta, hogy az Ekbir-sivatagig kísérheti őket, ami kétnapos út.

Még az indulás előtt le szeretne fürdeni, és amúgy is látni szeretné a meseszép fürdőt.

-         Hova, hova? – kérdezte álmosan Alhalleo. Ressa halkan felnevetett, kirángatta a fiút az ágyból, és elvezette a fürdőhöz. Ressa ruhástól ugrott a vízbe, de Alhalleo még mindig a sajátos berendezésben gyönyörködött, majd a medence széléhez lépett, és leguggolt. Ressa vizet fröcskölve jött a felszínre, pont előtte. Nevetve nézett rá, majd a nyakába kapaszkodott felhúzódzkodott a szájához és megcsókolta, közben pedig berántotta a vízbe. Alhalleo kapkodva jött föl a felszínre, elkapta Ressa derekát, és szenvedélyesen megcsókolta. Ressát először meglepte ez a vad csók, de mivel már hiányzott neki, ő is iszonyatosan élvezte.

Kael ekkor lépett be a fürdőbe, még elég kialvatlan állapotban, de egyből kiment a szeméből az álom, ahogy meglátta Ressát és Alhalleot.

-         Ezt így, reggel? – kérdezte kajánul, mire a csókolózó pár szétrebbent.

-         Kael, mi közöd van neked ehhez? – kérdezte Ressa ingerülten.

-         Nagyon is sok, babám! – nézett rá jelentőségteljesen Kael. Ressa erre sejtelmesen mosolyogni kezdett, Alhalleo pedig kimászott a vízből.

-         Remélem, akkor is mosolyogni fogsz, amikor meglátod, mi van az üres mozaiktáblában – jegyezte meg Kael.

-         Miért, mi van ott?

Kael megrántotta a vállát. Ressa pedig gyorsan a víz alá bukott. Alhalleo értetlenül nézett Kaelre, aki levette a felsőjét, a jéghideg forrásvízből lemosta az arcát és a vállát.

-         Mi van azon a mozaikon?

Kael széles vigyorral nézett föl rá, de nem válaszolt.

-         Kael!

-         Nyugalom, Hókusz-pókusz Leo – vigyorgott Kael, és ivott a forrásvízből. Ebben a pillanatban Ressa jött föl a felszínre, és zihálva mászott ki a medencéből. Egyenesen Kealhez csörtetett, maga felé fordította, majd a falnak szorította. Kael döbbenten meredt a lányra. Ressa könnyezett dühében, úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban széttépi őt.

-         Hogy merted?! Hogy merted azt odatenni?! Miből gondoltad, hogy vicces?! – sziszegte dühösen Ressa.

-         Nem tettem oda semmit! – mondta Kael.

-         De igen! Csakis te lehettél!

-         Nem én voltam. Ressa, hidd már el!

-         Ennyire hülyének nézel?!

-         Ressa, azt Rialee medencéje csinálta. Azt mondta, hogy amire mindketten, a szívűnk mélyén igazán vágyunk, de magunknak se merjünk bevallani. Azt ábrázolja a mozaik – magyarázta Kael. Ressa megrázta a fejét, pár lépést elhátrált Kaeltől, de még mindig gyűlölködve nézett rá.

-         Hazugság! Képtelenség, hogy én arra vágynék, veled!

-         Igazat mondok!

-         Fogd be! – emelte föl a hangját, és pofon vágta a harcost. Lerogyott ott, ahol volt, és remegő kézzel a fűbe markolt. Lehetetlenség! Ő nem vágyhat egy olyan csókra Kaellel! Szerelmes csók, persze! Hülyeség, az egészet csak Kael találta ki, hogy direkt idegesítse őt!

-         Akkor ne vedd tudomásul, de legalább egy pillanatra gondolj bele abba, lehet, hogy mégis! Komolyan ennyire lehetetlennek tartod az egészet, és tényleg nem veszel engem komolyan?!

-         Egyáltalán nem akarok belegondolni semmibe, ami veled kapcsolatos! Mert tudom, minden, ami VELED kapcsolatos az csak varázslat, rossz bűbáj!

-         Mi van?!

-         Jól hallottad!

-         Te megvesztél, Ressa!

-         Csak szeretnéd! – pattant föl Ressa. – Mert tegnap rájöttem a titkodra, amiről te se tudhatsz! A kisugárzásod olyan vonzó, mint egy bűbáj! Egy nő rád pillant, és eszét veszti! Én rád pillantok, nem történik semmi! Mert én szeretek valakit! De ha már több ideig vagyunk együtt, csak ketten, akkor rám is hat ez a rohadt bűbáj! Tegnap is csak ennyi történt, azért voltam olyan, amilyen! Viszont ha Alhalleo itt van velem, akkor megtörik a varázslatod, akkor ugyanúgy gyűlöllek, mint azelőtt! – Itt Kael és Alhalleo is felszisszent. – És mostantól nem fogok neked bedőlni Kael, mert tudni fogom, hogy mindez csak olcsó trükk, átverés, hazugság…

Itt el kellett hallgatnia, mert Kael egy gyors mozdulattal befogta a száját, és a falhoz szorította.

-         Hazugságnak tartasz? Átverésnek, olcsó trükknek, rossz bűbájnak? Amit csak Alhalleo jelenléte tör meg? Nem vagy te egy kicsit naiv?! Itt az a nagy helyzet, hogy én addig vagyok a kegyeidben, amíg Leokád meg nem jelenik. Fogd vissza magad, mert egyelőre te vagy a hisztis ribanc, és nem én.

-         Ezzel fejezed be?! Soha nem voltál a „kegyeimben”, és soha nem is leszel! Gyűlöllek, amikor itt van Alhalleo, és gyűlöllek akkor is, amikor nincs itt! – vágott vissza Ressa. Alhalleo összevonta a szemöldökét.

-         Ressa, fejezd be!

-         Miért?! Jaj, mert megbántom talán?! Ez egy szemét, hazug, érzéketlen senki!

-         Nézz rá – javasolta Alhalleo komor képpel. Ressa Kaelre nézett, egyenesen a méregzöld színű szempárba.

-         Mit mondtál? – kérdezte halkan.

-         Hallhattad!

-         Ha valami közlendőd akad, azt nekem mond. Ide, a szemembe!

Ressa hosszan bámult a méregzöld szempárba, egy pillanatig úgy tűnt nem szólal meg, de aztán halkan susogta a szavakat.

-         Egy szemét, hazug, érzéketlen senki.

Kael hosszan bámult a szemébe. Kifejezéstelen volt az arca, de a szeme vadul csillogott.

-         Akkor ennek most van itt a vége – mondta, még vetett Ressára egy lenéző pillantást, majd kisétált a fürdőből. Ressa fölháborodottan nézett utána.

-         És még neki áll feljebb! – pukkadozott, majd Alhalleora nézett, aki viszont komoran nézett rá. – Most mi az?

-         Még te vagy fölháborodva rajta, Agressa Hart?!

-         Mit akarsz ezzel? – húzta össze a szemét Ressa.

-         Azt, hogy amit most műveltél, igazságtalanul tetted Kaellel.

-         Szerinted nincs igazam, vele szemben?!

-         Nincs – jelentette ki Alhalleo. Ressa dühös-döbbenten nézett rá.

-         Miért?!

Alhalleo gúnyosan felhorkantott, és elindult az ajtó felé. Ott megállt és visszanézett Ressára. – Jöjj rá magad.

-         Én csak kimondtam az igazságot! – fakadt ki Ressa.

-         Mit?! Ressa, Kaelnek néha elviselhetetlenül nyomulós a természete. De nem olyan, mint amilyennek te leírtad!

-         Még véded is?! Még én sértettem meg őt?!

-         Állj! Rühelljük egymást, de ez akkor se helyes. Ha te ezt nem látod, akkor félreismertelek… – kinyitotta az ajtót, és még egyszer visszanézett. – És most gondolkozz el azon, hogy viselkedtél ez előbb. Aztán szállj magadba.

-         Hogy én?! – kiáltotta Ressa felháborodva, de már csak a bevágódó ajtónak.