Az erdő szélén lévő fogadóban szálltak meg. Már majdnem teltház volt. A lovakat egy fához kötözték, és beléptek. A füstös, tágas tér hangos volt a nevetéstől, a zenétől, a részegek ordibálásától és minden egyébtől.

A kocsmárosné eléjük ment.

-         Miben segíthetek?

Mosolygós fiatalasszony volt. Mézarany hajjal és rozsdabarna szemekkel. Telt keblekkel, és széles, állandóan ringatózó csípővel.

-         Adj nőt, ételt és bort! – vigyorgott Kael.

-         Nőt? – nézett a kocsmárosné Ressára. Ressa felhorkantott.

-         Hogy én vele?! Már a gondolat maga kész röhej!

-         Csak aztán vigyázz magadra! – intette a kocsmárosné. – Néhányan, főleg az a társaság – bökött a fejével a fogadó közepén lévő asztal felé, ahol 5-6 férfi ült. –, nagyon durva. Ha érted…

-         Igen.

-         Most már részegek is. Húzd meg magad kislány!

-         Inkább kint alszom – mondta Ressa. – Úgyis jobban kedvelem a csillagos eget – Ami persze hatalmas hazugság volt. Kael egyből kiszúrta a füllentést, de nem szólt. Ressa kiment, de még hallotta Kaelt:

-         Hol maradnak azok a nők?

Ressa gúnyosan felhorkantott és leült egy nagy fa sötét árnyékába. Hiányzott neki Alhalleo. A csókja, az ölelése, az érintése… a szerelme. És az a varázslatos szempár.

-         Hiszek a Napban – akkor is, ha nem süt; Hiszek a szeretetben, akkor is, ha nem mutatkozik; Hiszek Istenben – akkor is, ha nem szól – mondta halkan.

És Max sem él már. Vajon mióta?

Kérdések és aggályok között aludt el. Reggel korán kelt és bement a fogadóba. A kocsmárosné már fent volt.

-         Kérsz valamit drága?

-         Ja, igen. Valami könnyűt.

Reggelizett, és közben a kocsmárosnét hallgatta.

-         Remélem még él a lovagod. Két nő innen rácuppant, ahogy meglátták, de egy vendég is. Egy Nardhur – suttogta. Ressa félrenyelt, és majdnem megfulladt.

-         Milyen hosszú volt a haja? – nyögte végül.

A nő a combját mutatta. Ressa felsikkantott. Felugrott, és felrohant az emeletre. Berontott minden egyes szobába és végül megtalálta Kaelt. Három nő társaságában aludt. Kettő a fogadóból valók voltak, a harmadik Tristana.

Ressa az ajkába harapott. Óvatosan Kaelhez hajolt, Tristana felett, megfogta az arcát, aztán felpofozta.

Kael felriadt, felült, lefejelte Ressát, aki felnyögött és Tristanára esett. Tristana felriadt.

-         Jaj, jaj! A fejem! – nyöszörögte Ressa. Kael az arcát dörzsölte.

-         Hányadszorra pofozol fel így?

-         Hogy kerültök ide?! – zihált Tristana. Kael és Ressa ránézett. Pár másodperc múlva mind a hárman egyszerre mozdultak. Tristana Ressa nyakáért, Kael elkapta a csuklóját, Ressa pedig tőrt akart rántani, de Tristana lefogta a másik kezével.

Ressa felállt és közben mindkettőjüket lerángatta az ágyról. Kael még épphogy talpon maradt, de Tristana a földre esett. Ressa felállította és hátrafeszítette a kezét. Tristana ellenkezett, hátrarúgott, Ressa a falnak csapódott. Ressa a gyomrát szorongatva térdre esett, próbált levegőhöz jutni. Kael elkapta Tristana csuklóját, elhajolt egy pofon elől, majd a másik csuklóját is lefogta.

-         Eressz el! – zihált Tristana. Kael elvigyorodott, a falhoz taszította, hozzásimult és végigcsókolta a nyakát, aztán súgott valamit a fülébe. Tristana elfelejtette dühét, elkerekedett a szeme, majd elpirult.

Ressa felállt, de gyomrát még mindig fájlalta.

-         Kael! – nyögte ki. – Húzzunk már innen!

-         Várj egy picit szívi! – búgta Kael és szájon csókolta Tristanát. Jó ideje csókolóztak, mikor Ressa megunta az egészet. Kaelt elrántotta Tristanatól, és egy tőrt fogott a torkának.

-         Énekelj, kis madaram! – sziszegte. – Hogy kerültél ennek az ágyába? Egyáltalán ide.

-         Nem tudtam, hogy ő az – védekezett Tristana.

-         Dettó – mondta Kael, miközben öltözködött.

-         Sőt, azt se, hogy itt vagytok – mondta Tristana, aztán hirtelen elvigyorodott. – Csak nem vagy féltékeny?

Kael felkapta a fejét, Ressa pedig gúnyosan elmosolyodott.

-         Kizárt. Hogy rád? Röhej! – mondta. Aztán közel hajolt Tristana füléhez. – Van jobb is a fajtájából.

-         Á, szóval foglalt vagy!

-         Igen! – mondta Ressa, majd leütötte Tristanát.

Kimentek a fogadóból, pedig Kael rimánkodott, hogy egyenek valamit.

-         D’Vire vajon hol van? – kérdezte Kael.

-         Hát a lovaik ott vannak… Akkor bent. Menjünk már!

Elindultak.

* * *

Tristana és D’Vire elhagyták a fogadót. Tristana beszámolt D’Virének a kalandjáról, aki dühödten és sértetten elrohant. De meglepetésében megtorpant, mert Rabora állt előtte. Felordított, Tristana is odaért, de kevésbé lepődött meg.

-         Mit akarsz? – kérdezte Tristana.

-         Megöltétek már őket? – kérdezte Rabora dühödten.

-         Igen – válaszolt Tristana.

-         Vagyis…

-         D’Vire! Mondom, hogy igen!

Rabora két másodperc alatt eltűnt.

-         Azok még élnek és virulnak, Tris! – fakadt ki D’Vire.

-         Akkor utánuk megyünk – mondta Tristana. D’Vire szeme felcsillant.

-         Kezdődhet a vadászat?! – kérdezte.

Lóra szálltak és elvágtáztak.

* * *

Érezte, valaki cirógatja az arcát. Egy pillanatra megállt a vér az ereiben. Lassan, nagyon lassan kinyitotta a szemét. Amikor meglátta, ki az, elöntötte a düh. Arca centiméterekre volt Kaelétől, aki teljesen nyugodtan vigyorgott Ressára.

-         Jó reggelt, cicám! – mondta Kael és még jobban vigyorgott.

-         Szállj le rólam! – sziszegte Ressa fenyegetően.

Kael mosolyogva megcsóválta a fejét.

-         Nem érted a lényeget, cicukám!

-         De, nagyon is értem. Te még mindig egy beképzelt majom vagy, aki a gatyájában hordja az eszét! Nem is értem, miért mentettelek meg!

Kael ajka már vészesen közel volt Ressáéhoz. Ressa gúnyosan mosolygott és akaratlanul is nyelt egyet.

Kael ajka finoman súrolta Ressáét. Abban a pillanatban érezte, hogy többet akar. Sokkal, de sokkal többet…

Ressa kihasználta Kael pillanatnyi habozását. Kicsusszant alóla és felállt. Onnan vigyorgott le Kaelre negédesen.

-         Csukd be a szád! – mosolygott Ressa. – Ideje indulni, nem?

Kael megrázta a fejét. Csak engedné ez a lány közeledni!

Lóra szálltak és elvágtáztak.

* * *

Ressa maga sem tudta, hogy került oda. Az ivóban hatalmas hangzavar volt. Előtte egy félig üres pohár volt, de az is már a negyedik pohárnyi pia. Kael vele szemben ült és valamiért elégedetten vigyorgott. Ő már túl volt a nyolcadik poháron.

-         Mit vigyorogsz? – kérdezte Ressa és kiitta a poharat.

Kael rákacsintott és felállt. Odalépett mellé és a füléhez hajolt. – Éjszaka van. Ezt ki kell használni… – Ezzel elment.

Ressa ezután többet ivott, mint Kael összesen. Úgy érezte, nem bír egy helyben maradni. Néhány asztallal arrébb megpillantott egy férfit. Egyedül ült az asztalnál, kezében egy üveggel. Ressának valahonnan nagyon ismerősnek tűnt az a hapsi. Amikor a férfi nagyot húzott az üvegből, Ressa felállt és odament hozzá. Szó nélkül leült mellé.

-         Magányosnak lenni a leg… – itt egy pillanatra elcsuklott a hangja. –… szarabb.

-         Nekem mondod? – nézett rá a férfi. Égszínkék szeme hatalmas volt, és soha nem csillogott. Elnyelte a fényt. Ressának ismerős volt ez a szempár, csak nem tudta honnan.

D’Vire is ugyanígy volt ezzel. Ki ez a lány?

Rávigyorgott a lányra, ő visszamosolygott rá. Felálltak és gyors léptekkel felmentek az emeletre.

Kael hitetlenkedve meredt Ressa után. Mi az, hogy D’Virével ágybabújik, vele viszont nem?! Túl sokat ivott, gondolta hirtelen. Indult volna Ressa után, de meggondolta magát. Elvigyorodott. Hogy mi lesz itt holnap reggel…

* * *

Reggel Ressa szörnyű fejfájásra ébredt. Felült és érezte, hogy valami lecsúszik róla. Kinyitotta a szemét és akkor látta meg, hogy egy szobában van, az ágyban ül, teljesen meztelenül. Erre felsikított. Homályosan emlékezett valamire… egy férfi meg ő…

Gyorsan kiugrott az ágyból és villámgyorsan felöltözött.

Hirtelen támadt ötlettel, sajgó fejfájással kirontott az ajtón, de szerencsétlenségére belerohant valakibe. Hátralépett és ránézett az előtte álló emberre.

-         D’Vire! – kiáltotta, amikor felismerte.

-         Áh, Ressa! – mosolygott D’Vire. – Nem is vettem észre, hogy te vagy az.

-         Mi?! – döbbent le Ressa. Nem! Az nem lehet!

-         Nem hiszem ele, hogy te nem élvezted! – mondta és elvigyorodott. – De ha nem volt elég, megismételhetjük…

-         Soha nem feküdnék le veled! – sziszegte dühösen Ressa. – Soha!

-         Ezzel már elkéstél – D’Vire egyre szélesebben vigyorgott.

Ressa most vette észre, hogy nincsenek nála a fegyverei.

-         Kael! – kiáltott. – Kael!

D’Vire mögött néhány méterrel meglátta Kaelt, aki a falnak dőlve vigyorgott.

-         Gond van, cicám?

-         Mi az, hogy gond?! – sziszegte Ressa. – Hol vannak a fegyvereim?!

-         Ahol hagytad őket – vonta meg a vállát Kael. – Odalent.

D’Vire viszont előhúzott egy tőrt és Ressa torkához nyomta. Ressa egészen a falig hátrált. Szeme sarkából látta, hogy Kael előhúzta a kardját. A vigyor eltűnt az arcáról. Aztán hirtelen leeresztette a kardját, és gúnyosan megszólalt.

-         Tristana két pillanatig sem bírta. Egy pici puszi, és elfelejti, hogy meg kéne ölnie…

D’Vire Kael felé fordult. Szeme szikrákat szórt. Hirtelen elengedte Ressát és szembefordult Kaellel.

-         Hol van? – kérdezte fagyosan.

-         Ott – válaszolt Kael egyszerűen és az egyik ajtóra mutatott.

D’Vire az ajtó felé indult. Kael egy lépéssel mögötte termett, és a kard markolatával leütötte.

-         Ennek elment az esze – szólalt meg halkan Ressa.

-         Aha.

-         Én tényleg lefeküdtem vele? – kérdezte Ressa. Hangja remegett.

-         Nagyon bepiáltál. Én is azt hittem, hogy elment az eszed…

Ressa hirtelen elmosolyodott. Odalépett Kaelhez… és megcsókolta. Rövid csók volt ez és érzelem nélküli.

-         Ezt miért kaptam? – kérdezte Kael.

-         Inkább te, mint D’Vire.

Kael elégedetten csettintett a nyelvével. Ez nála, vagyis Ressánál haladás. Ressa észrevette mindezt.

-         Ne bízd el magad – mondta. – Másnapos vagyok, és rémesen érzem magam. Lehet, hogy még mindig részeg vagyok egy picit, és azért csináltam mindezt.

Kael arcáról eltűnt az elégedett vigyor, és szinte már sértetten nézte a tántorgó lányt, ahogy épp lefelé igyekszik a lépcsőn. Utána ment, és a lépcső közepén elkapta, mert a másnapos szőkeség éppen készült lezuhanni a lépcső aljába. Ressa felcsatolta magára a fegyvereit és Kaelbe kapaszkodva hagyta el a kocsmát.

Dél körül elérték az Anublie folyót. Ressa szó nélkül leugrott a lóról és belegázolt a széles, veszélyesen gyors folyású vízbe.

Az Anublie síkságokat szelt át, ahol csak a fú nőtt, vagy még az se. A partja közelében sehol egy fa nem volt található.

Mikor Ressa, úgy két óra elteltével kijött a folyóból, egész felfrissült. Nem fájt a feje, nem émelygett és fáradt sem volt. Kaelt egészen megdöbbentette ez a hirtelen hangulatváltozás. Mert Ressa ránevetett, megfogta a karját és felállította.

-         Miért ülsz itt, mintha itt lenne a világvége? – kérdezte, közben nevetett. – Gyerünk már! Anuria és a Béke Gömbje ránk vár!

-         Örömmel, drága, de pontosan merre is van?

-         Északra!

Ressa rájött, hogy ezt Kael is tudja. Pontosabb megfogalmazást akar.

-         Az Ygil-kősivatag kellős közepén. Követnünk kell az Anublie-t, egészen az Imagiro-hídig. Ott valami erdőn kell átvágni, aztán egy városon, megint egy erdőn és aztán az Ekbir-sivatagon. Aztán jöhet az Ygil-kősivatag és Anuria – fejezet be Ressa mosolyogva. – Azt hiszem, nem hagytam ki semmit. Akkor indulhatunk?

Felpattant a nyeregbe, és várakozón nézett Kaelre.

-         Jössz már?

Kael csak bámult. – Ressa… cicám, jól érzed magad?

Ressa összevonta a szemöldökét.

-         Mi bajod?! Csak felpezsdített a víz, és magamhoz tértem. Ez olyan nagy baj?!

-         Nem. Ez nem baj. Csak te… – habozott Kael.

-         Mi csak én?

-         Csak te nem ilyen vagy.

-         Persze – kiáltott fel dühösen Ressa. – Még hogy nem ilyen?! Honnan tudod, milyen vagyok?! Alig ismersz! Nem tudsz rólam semmit, és nem is érdekel más, csak az, hogy épp kivel kavarok! Olyan vagy, mint egy dedós tizenéves, akit nem érdekel más, csak a csajozás, meg a szex. Nőj fel végre, és jöjj rá arra is, hogy nem minden nő bomlik azért, ami te vagy! Nem te vagy a nők bálványa, lehet, hogy jóképű vagy, de a modorod pocsék! Ha legalább egy cseppnyi is lenne belőled Alhalleoból, már máshogy néznék rád! De nem, te nem! Azt hiszed, körülötted forog a világ?! Hát felvilágosítalak, NEM!  És ha ezek után hozzám mersz érni, akár egy ujjal is, azt fogod kívánni, bárcsak meg se születtél volna! És azt ajánlom, sürgősen szállj magadba!

Ressa abbahagyta a kiabálást, megfordította a lovát és helyből vágtába ugrott. Nem érdekelte, hogy Kael döbbenten bámul utána, nem érdekelte semmi, ami hozzá kapcsolódott. Most végre megmondta neki valaki, hogy mekkora egy felfuvalkodott állat.